2009-ben a Legfelsőbb Bíróság egyértelműen kimondta, hogy az ingatlanfejlesztésekhez kapcsolódó közcélú beruházások áfája levonható, ha ezek nélkül a fejlesztés nem lenne megvalósítható. A közelmúltban azonban nem várt izgalmakat okozott az Európai Unió Bírósága („EUB”) főtanácsnokának egy hasonló, bolgár ügyben adott előzetes véleménye, amely megtiltotta volna az adólevonási jogot. Bár az EUB múlt hét közepén közzétett ítéletében végül nem követte a főtanácsnoki véleményt, azonban komoly feltételekhez szabta az adólevonási jog érvényesítését

Az adóhatóság és az adózó közötti viták egyik leggyakoribb terepe, hogy egy láncértékesítéses ügyletben részt vevő adózó milyen feltételek mellett vonhatja le a rá áthárított áfát. A küzdelemben az adóhatóság a minap egy újabb pofont kapott, amikor a Kúria, precedensértékű ítéletében nem értett egyet az adóhatóság azon gyakorlatával, amely a láncügyletek szereplőit rendszeresen ügynökké minősíti át. Ráadásul a Kúria ítélete lényegesen messzebb is mutat és általánosan megkérdőjelezi az adóhatóság jogát arra, hogy az adózók ügyleteit kénye-kedve szerint átminősítse.

Hagyományos év eleji felmérésünkben ismét megszámoltuk, hány adófajta létezik ma Magyarországon. Most 59-ig jutottunk. Bár tavalyhoz képest eggyel csökkent az adók száma, annak nagyságrendje és az adórendszer szerkezete nem mutat változást. Adóbevétel szempontjából továbbra is az áfa a listavezető; kb. 3.300 milliárd forintot generálva 2016-ban.

A magyar általános áfakulcs világrekorder mértéke nem csak abban ütközik ki, hogy emiatt drágábbak a boltban vásárolt termékek. Abban is, hogy komolyan ösztönöz az áfa elcsalására, s ezért legalább ennyire készteti az adóhatóságot arra, hogy ezt valakin bevasalja. A NAV legutóbbi évkönyve szerint például az összes megállapított adókülönbözetből az áfa több mint 90 százalékot tett ki. Az ország teljes adó- és tb-bevételében pedig közel 25 százalékkal képviselteti magát. A tét tehát komoly.

Mint pár héttel ezelőtt közzétettük, egy állásfoglalásában az NGM, bizonyos feltételekkel, a lakás hasznos alapterületébe tartozónak minősítette a lakáshoz tartozó terasz, valamint az erkély, a pince és beépített tetőtér területét. A jogszabály ilyen módon történő értelmezése jelentősen leszűkítette az új lakások értékesítésére irányadó 5%-os áfa igénybevételének lehetőségét. Az álláspont miatt felmerült kétségekre tekintettel az adóhatóság a napokban immár nyilvános iránymutatást tett közzé, amiben finomított a teraszokat érintő álláspontján – a lakásépítők legnagyobb megelégedésére.

Ez év január 1-jétől komolyan megnövelte a lakásépítési kedvet az, hogy egyes új lakások értékesítésének áfaterhe 5%-ra csökkent. A kedvezmény többlakásos ingatlanok esetén lakásonként 150 m², egylakásos lakóingatlanoknál pedig 300 m² hasznos alapterületig vehető igénybe. Ugyanakkor a Nemzetgazdasági Minisztérium nemrég kiadott állásfoglalása nagyon tágan értelmezi a hasznos alapterület fogalmát, ami kellemetlen meglepetéseket is okozhat.

Az elmúlt hetekben komolyan borzolta a kedélyeket az a kérdés, hogy miként veszítheti el a közpénz a közpénz jellegét. Sőt, már a kilencvenes évektől kezdve komoly (majd sajnos egyre lanyhuló) figyelem övezte azokat az ügyeket, ahol úgy tűnt, hogy a közpénzből magánvagyon lett (Tocsik-ügyre emlékszik még valaki?). Ezek szorosan kapcsolódnak az átláthatóság kérdéséhez: ami közpénz, arról a „köz”-nek joga van tudni, hogy mire megy el, hiszen az nagyobb részt az adófizetők pénze.

Késhegyre menő vitákat folytatnak az adózók az adóhatósággal a bíróságok előtt egyre gyakrabban zajló transzferár-vitákban. Míg a vitákból a múltban többnyire az adóhatóság került ki győztesen, a Fővárosi Bíróság egy legutóbbi ítélete utat mutat ahhoz, hogy az adózók hogyan tudják a jövőben eredményesen felvenni a küzdelmet a hatósággal szemben.