Az elmúlt pár évben mind a NAV, mind pedig a Pénzügyminisztérium számos módon igyekezett megédesíteni azt az egyébként fájdalmas feladatot, amellyel saját vagyonunk terhére, adóbefizetés útján, részt kell vennünk a közösségi költekezések finanszírozásában.

Gyarló emberi tulajdonság, hogy feladatainkat szeretjük mindaddig húzni-halasztani, amíg azok sürgőssé nem válnak, vagy a határidő látható közelségbe nem kerül. Így van ez a vizsgára való felkészüléssel, a szükséges orvosi beavatkozások elvégzésével … és így van ez a jogszabályokra való felkészüléssel is.

A címbeli vicc szereplőjének érzi magát a jogász, amikor a Ptk. azon rendelkezésének értelmezésével találkozik, mely szerint „valamennyi tag egyhangú határozatára van szükség, ha a létesítő okirat módosítása egyes tagok jogait hátrányosan érinti”. Kik azok az „egyes tagok”? Alkalmazandó-e ez a rendelkezés akkor is, ha az alapszabály módosítása valamennyi részvényes jogát hátrányosan érinti? A kérdéseknek komoly gyakorlati jelentőségük van társaságok működése során.

Sokan tapasztalhatták meg június végén az EU pénzmosás elleni irányelvének gyakorlati hatásait: a bankok szigorú határidővel és a bankszámlák befagyasztásának kilátásba helyezésével igyekeztek rávenni a vállalkozásokat, hogy adják meg a tényleges, végső tulajdonosok adatait. Bár a június végi kataklizma végül technikai okokból elmaradt, és a határidő áttolódott októberre, de már látszik, hogy a cégek tulajdonosi szerkezetének átláthatóságában egy új szintre lépünk.

A mai, nehezen átlátható világban gyakran fordulunk szimbólumokhoz, közhelyekhez, sztereotípiákhoz, hogy megértsük a dolgok működését. Így például, ha egyszerű kikapcsolódásra vágyunk, keresünk egy brazil szappanoperát és végigizgulhatjuk, hogy Pedro megcsalja-e Izabellát, és közben milyen véget ér Emanuel és Silvio évek óta tartó viszálya. Ha meg az állandóságot, a biztonságot, a hosszú évszázadokra nyúló tradíciókat keressük, akkor jóleső érzés az angol királyi család történetét végigböngészni, vagy a brit történelem és hétköznapok más aspektusait elemezgetni.

Köztudomású, hogy az angol nyelvben nem árt a négybetűs szavakkal óvatosan bánni. Nincs ez másként a nemzetközi adózásban sem, a BEPS és ATAD betűkombinációk évek óta a legnagyobb fejtörést jelentik a multinacionális vállalkozáscsoportok pénzügyi vezetői, valamint a nemzetközi adótanácsadók számára. Kis háttérként: a BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) az OECD adózási munkacsoportjának terméke, az ATAD (Anti Tax Avoidance Directive) pedig az Európai Unió nagyrészt erre reagáló projektje.

A technológiai fejlődés lépésről lépésre hódít tért szinte valamennyi gazdasági ágazatban. Míg az előző század közepén egyes részfeladatokra beprogramozott robotok lepték el a szerelőcsarnokokat, addig 20 évvel ezelőtt már minden vezető a számítógépének bekapcsolásával kezdte a napját. Jelenleg pedig láthatóan a mesterséges intelligencia térnyerése zajlik. De vajon a jogi szakma kivonhatja-e magát ezen tendencia alól?

Amikor a pénzügyi év a vége felé közeledik, a luxemburgi adótanácsadók rendszerint kérnek egy időpontot az adóhatóságtól, amikor is az általuk kezelt ügyeket és azok adóhatásait megbeszélik a hivatal emberével. Konstruktív megbeszélés zajlik arról, hogy mely tranzakciónak mik az adókövetkezményei, mennyi adót fizessen az adott vállalkozás. A megbeszélés végén az adóhatóság ráteszi az elszámolásra a pecsétjét, és mindenki elégedetten távozik.